Az első rész, a „Vámpírlakoma” megjelenése után a boltokba került a „Madárijesztő” is, mely ezúttal egy saját történetet dolgoz fel, tehát nem egy tv-ben is látható epizódot olvashatunk el könyvformában, hanem egy teljesen új történettel találkozhatunk.
A „Madárijesztő” az első szezonhoz igazodik abban az értelemben, hogy Buffy még mindig csak ismerkedik Sunnydalelel és Figyelőjével, Gilesszal, Willowékkal viszont már igen jó barátságban van. Cordelia pedig még mindig csak „lúzer”-ként tartja számon Buffyt.
Ezúttal október legvége, azaz Halloween napján ünnepli a Pokol Szájánál elhelyezkedő kisváros, mely a Vadászra a szokásosnál is több terhet ró: zombikat kell megölnie a temetőben, méghozzá rengetegen vannak, és az ő ereje is véges azért. Továbbá Sunnydaleben az a legenda járja, hogyha Halloweenkor egy madárijesztőt elásztat az eső, akkor az életre kel, és mindenkit megöl, aki a csak a közelébe kerül. Így tehát bőven jut feladat a Vadásznak, aki ezúttal élete eddig legfélelmetesebb küldetését kell, hogy megoldja.
 

„Willow szerint a cowboy-jelmezbe öltözött szőke srác totálisan szívdöglesztő pasas volt. Ugyan pajeszt viselt, ami már rég kiment a divatból, de ettől függetlenül őrületesen jól nézett ki. Olyan hideg kék szeme volt, amilye Willow még sohasem látott.
- Jössz táncolni? Kérdezte, mire Willownak körbe kellett néznie, hogy megbizonyosodjon róla, tényleg őt szólította meg.
Elmosolyodott. Annyira, hogy szinte már fájt. Már majdnem igent mondott, amikor meglátta a szőke lányt a döglesztő pasi mellett. Kihívó, vadnyugati táncosnő stílusú jelmezt vett fel, ami tökéletesen illett a Kékszemű cowboy-jelmezéhez. Olyan hosszú, vörös haja volt, amilyet általában csak tévében lehet látni. A szeme, mint a csokoládé. Amivel Xander bámulta. Willownak tetszett Xander, az viszont nagyon nem tetszett neki, ahogy ez a lány Xandert bámulta, és az sem, ahogy Xander visszanézett rá. Egy pillanatra megfeledkezett a Kékszeműről, és megpróbált kitalálni valami vicces kifejezést, amivel elterelhetné Xander figyelmét a lányról.
A lány lakk körömcipőt viselt, ami már ezer éve kiment a divatból. Még azok számára is borzasztóan divatja múlt volt, akiket annyira sem érdekelt a divat, mint Willowt. Egy pajeszos srác. Egy lakkcipőt viselő lány.
- Xander! – szólt Willow, és oldalba bökte a fiút.
- Igen? – szólt vissza Xander, de a szemét továbbra sem vette le a vöröshajú lányról.
- Xander – próbálkozott ismét Willow -, azt hiszem ezek ketten túl öregek hozzánk.
- Mi van? – kérdezte Xander, és úgy bámult Willowra, mintha a lánynak elment volna az esze, mintha nem lenne ki mind a négy kereke.
Willow megfogta a karját, és lábujjhegyre emelkedett, hogy a fülébe súgja:
- Ezek halottak, te hülye!”