A negyedik kötet is rengeteg meglepetést tartogat az olvasók számára. Ezúttal egy megfoghatatlan, rejtélyes ügy után nyomoznak Buffyék. A megoldás kulcsa az álmaikban rejtőzik, de a kép csak lassan áll össze. Ráadásul nem csak Buffy, de Giles és Xander álmaira is szükség van ahhoz, hogy minden részlet összeálljon, így most minden eddiginél jobb csapatmunkára van szüksége a sunnydalei középiskola rémvadászainak, hogy az ügy végére tudjanak járni. Ráadásul Giles egyik régi ismerőse is felbukkanak, aki azt állítja, hogy egy szellem vezérelte őket Sunnydalebe...   „  Először az álom olyan volt, mint bármelyik másik: egy sor zavaros kép, egy részük értelmes, a többi abszurd. Mindegyik képen érezhető volt a valóság ereje, csak éppen távolról sem hasonlítottak egy fiatal fiú életére, aki a napfényes Dél-Kaliforniában nőtt fel. Sokkal inkább hasonlítottak egy nő életére, aki a XVII. Századi Új-Angliában cseperedett fel.    Látta, amint a Bibliát olvassa otthon, eteti a háziállatokat, zöldségeket termeszt, és templomba jár. A jelek szerint a fiatal lány elég rendszeresen járt templomba, ahogy szinte mindenki a környéken. Csak éppen ő nem szeretett templomba járni.    Ezen a ponton a képek megváltoztak. Eddig az események világosságban játszódtak. Most viszont az álom háttere meglehetősen sötétre váltott, időnként sokkal kellemesebbre, de mindig sötétebbre. Az álomnak ebben a részében a fiatal nő sokkal szabadabbnak érezte magát, mintha végre saját maga irányítaná az életét egy hosszan tartó bezártság után. Xander mesélés közben megpróbálta kiszűrni a saját vágyait vagy a gondolatait. Egyszerűen hagyta, hogy az álom magától kibontakozzon...”